Teleszubjektív

GLADIÁTOR


Ez a film élesztette fel haló poraiból a szandál-műfajt: a nagy ókori történeteket feldolgozó vagy eseményeket bemutató produciókat (Ben Hur, Spartacus, Antonius és Kleopátra).
És lett rá igény, mert utána jött az Alexender, a Róma, és sorban a többi. Látvány, mese, misztikum, heroizmus: amennyi csak belénk fér.

Ridley Scott Gladiátora ahhoz a 90-es évekbeli filmes trendhez tartozik, amelyben Hollywood előszeretettel ünnepelte magát, saját klasszikus műfajaira emlékezve. A melodráma, a háborús film, a western, a lovagfilmek és a film noir „fordításai” mind nagy akadémiai sikert arattak. A Titanic, Az angol beteg, a Ryan közlegény megmentése, a Nincs bocsánat (Unforgiven), a Rettenthetetlen és a Szigorúan bizalmas mind-mind Oscar-honorált, „nagy” filmek lettek, s ebbe a sorba állt be a Gladiátor is. A nagy stúdiók szinte presztízsként gyártották ezeket a mozikat, az akkoriban szárnyát bontogató Dreamworksnek viszont még hiányzott ez a fajta siker, és ügyesen húzott hasznot az újrafelfedezett műfajból.


Folytatás: http://www.filmtett.ro/cikk/1683/ridley-scott-gladiator-2000