Teleszubjektív

Állj, vagy lő a mamám! - PREMIER! 21.-én, 20.00.


Senki nem mondhatja, hogy Stylvester Stallone egysíkú lenne. Pedig volt neki ilyen híre is, de lám, tud ő bokszolni, tud akciózni vietnami és afganisztáni színhelyeken, tud nyomozni, és tud vígjátékban is részt venni. Én lássuk be - nem is olyan rossz ez a portfolió. Ennek egyik darabja ez a rettenetes című, de aranyos alkotás

A siker és a nézhetőség titka, hogy ez nem szimpla limonádé, hanem van benne akció is. Mint például az Ovizsaruban, ami a maffiavonal nélkül szintúgy minősíthetetlen lett volna.  A poénsorozat meg a helyzetkomikum nem elég, kell hozzá mozgás és ál-izgalom is, és ezt meg is kapjuk. Sorjáznak a tipikus anyu-sablonok, de azért édesek és viccesek: a túlzabáltatás például vagy a gyerekkor hülye történeteinek állandó felidézgetése, amitől minden normális fiúgyerek a falra mászik, mert mindig az derül ki belőlük, hogy ő milyen okos, szép, ügyes és kivételes volt, tehát mindaz, ami ma már nem.

Az idegtépő, de egyben cuki mama, és bambára vett fiú-karakter nagyon jó kis párost hozott össze. Vicces jelenetek sokaságával lehet számolni, öniróniával, a filmből való kikacsingatásokkal (elsősorban Schwarzenegger felé bökdösve), és még akcióhelyzetek is akadnak hozzá kellő mértékben, de persze egyiktől se kapunk frászt.  Ez egy ma is vállalható és jó perceket hozó klasszikus.


Jó szórakozást hozzá, a konzervatívabb ízlésűeknek!


SzéF