Blöff Snatch


Készült: 2000
Besorolás: 16
Rendező: Guy Ritchie
Nemzetiség: angol-amerikai

A Ravasz és a Blöff között eltelt időben Ritchie legendája tovább nőtt (közös gyerek Madonnával stb...), nagy felfedezettje, Vinnie Jones bejáratos lett Hollywoodba (Tolvajtempó, Swordfish), a Ravasztól felajzott Brad Pitt pedig helyet követelt magának a folytatásban. A spontán reklám jót tett a Blöffnek. Habár a Blöff nem sok újat mutat fel elődjéhez képest, annál nagyobb rejtély, hogy miért tűnik most már működőképesnek mindaz, ami az első körben gyöngébben muzsikált. Valószínűleg a három csúcsprofi bevetése is sokat lendített: Pitt, Statham és del Toro. A puskacsőben túl sok volt az ismeretlen arc, és bármilyen jók, nem annyira emlékezetesek, mint egy sztár.

A tempó ezúttal is fergeteges, nincs melállás, de azért még a sebességhatáron belül és követhetően, a sztori konzekvensen épül, nincs benne logika csavar vagy ütközés, a bajok rendesen haladnak a még rosszabb bajok felé. A környezet ismét tapinthatóan valósághű, miközben a népes szereplőgárdából most is mindenki képes, hogy Isten állatkertjének ketreceiből minél ritkább és egzotikusabb példányok bújjanak elő a néző gyönyörködtetése végett. Megjelenik itt mindenféle típus: a vadmarha orosz maffiózó, a ravasz zsidó, a kőbunkó brit alvilági (ebből több is akad), a teszetosza feketék és a színpompásan zavaros és kiszámíthatatlan cigányok, akik a végén mindent visznek, mert nekik van a legtöbb eszük, mint kiderül. És mert nekik van vezetőjük is (Pitt), a többiek meg inkább magányos harcosok.

Itt mindenki hülye. Senkinek nincs egy épelméjűen végig vitt gondolatmenete, noha önmagába mindannyiuk viselkedése logikus. De együtt már kaotikusak.

És vannak benne szövegek is. Sorjáznak a poénok a vicces kis viták, a személyes verbális agressziók, amelyek persze a végére valóságosakká súlyosbodnak. De ettől is épül a történet, és amikor majd emlegetjük a Blöfföt, ezek a kis mondatocskák is elő fognak kerülni.

TV Műsor
2017. dec. 21, Csütörtök, 01:20